Rendszerüzenet
Az oldal üzemeltetője süti fájlokat (cookie) használ a GDPR rendelet szabályainak megfelelően, mely fájlok a látogató számítógépén tárolódnak.

Szabolcsi zsinat

„A mi teremtőnk és megváltónk, az úr Jézus Krisztus uralkodása alatt, az ő születésének 1092. évében május hó 20-án Szabolcs városában szent zsinat tartatott, a magyarok legkeresztényibb királya, László elnökletével, országa összes püspökeivel és apátjaival, valamint az összes előkelőkkel, az egész papság és a nép tanúskodása mellett. Ezen a szent zsinaton a kánonoknak megfelelően és dicséretre méltó módon a következő határozatokat alkották meg…”

Így szól I. (Szent) László úgynevezett „első törvénykönyvének” Corpus Juris-beli preambuluma.

 


A zsinaton elfogadott döntések évszázadokra meghatározták a magyar jog fejlődésének irányát, az ott eldöntött kérdések a még oly fiatal magyar állam működésének szabályait, az egyház szervezetét, az országlakosok jogait rendezték, meglehetősen széles körben. De miért a Szabolcs vára melletti monostor templomban tartották a zsinatot? Feltehetően azért, mert a Tisza partján fekvő Szabolcs – abban a korban – különösen jelentős település volt. A Kárpát-medencében letelepülő magyar törzsek elsőként vették birtokba a Felső-Tisza-vidéket, amelyet igazolnak a régióban előkerült régészeti leletek. Szabolcs már a honfoglalás korában vezéri szálláshellyé vált, ahol egy tekintélyes méretű fatörzsekből álló, rekeszes szerkezetűre formált és földdel kitöltött védőfallal körülvett erődítményt emeltek, amely az államalapítás korában ispánsági központtá, ezáltal a vármegye névadó központjává vált. Ennek köszönhetően Szabolcs a régió meghatározó közigazgatási, katonai, gazdasági, sőt egyházi központja lett. A méretes vár mellett épült a megye minden bizonnyal legrégebbi, máig fennmaradt egyházi építménye, a 11. században már biztosan itt álló templom, amely ma a református közösség birtokában van.  Ebben a templomban tartották 1092 május 20-án Szent László személyes részvételével a szabolcsi zsinatot, amelyen megszületett Szent László III. törvénykönyve.

1. László uralkodása alatt élte első virágkorát a kora feudális Magyar Királyság. Már uralkodása legelején „vérrel írott” dekrétumokat adott ki a tulajdon védelmére, majd szabályozta az igazságszolgáltatás működését, egy sor intézkedést hozott a hitélet és az egyházszervezet fejlesztésére. László a szabolcsi zsinat idején már másfél évtizede ült a trónon. Ereje és tekintélye teljében, ötvenkét évesen vezette, elnökölte a zsinatot. I. László királyunknak három törvénykönyve maradt ránk, amelyek elsősorban az akkortájt megszilárduló feudális társadalom védelmét szolgálták. A jogtörténeti kutatások a törvények tartalmi elemzésével megállapították, hogy a legrégebbi a III. törvénykönyvnek nevezett, mely egyes jogtörténészek szerint akár még Salamon király (1063-1074) korából való is lehet. A három közül a legkésőbbi pedig az elsőnek ismert törvénykönyv, amely a szabolcsi zsinaton született. Szent László három törvénykönyve közül kétségkívül a legjelentősebb a legkésőbbi, a szabolcsi szent zsinaton elfogadott törvénykönyv. Az ott eldöntött kérdések a fiatal magyar állam működésének szabályait, az egyház szervezetét, az országlakosok jogait meglehetősen széles körben rendezték. A később szentté avatott király elnökletével, országa összes püspökeivel és apátjaival, valamint az összes előkelőkkel, az egész papság és a nép tanúskodása mellett a kánonoknak megfelelően és dicséretre méltó módon hozott, átfogóan széleskörű, de ha szükséges részletekbe menő, olykor kemény szankciókat alkalmazó, olykor pedig feltűnően óvatos szabályozása példaként szolgált a későbbi évszázadokban is.

A szabolcsi törvénykönyv 42 cikkelyébe legalább száz rendelkezést szerkesztettek be. Egyrészt rendezték a papi házasság kérdéskörét, részletesen szabályozták az egyház aktuális szervezeti kérdéseit, majd az ünnepek megtartását írták elő, külön kitérve a pogány szokások tilalmára, és a zsidó vallásúak jogaira és kötelezettségeire is. E szabályokat sajátos egyházjogi szankciókkal bástyázták körül. Külön csoportját alkotják a szabolcsi törvényeknek az egyházi tizedről, mint az egyház gazdasági alapjáról, s annak beszedéséről, valamint az egyházi vagyon védelméről szóló rendelkezések. A törvénykönyv harmadik nagy csoportját a házasság és nemi erkölcs védelmét szolgáló törvények alkotják. A törvénykönyv hangsúlyos részét képezik a pogányság, illetőleg a pogány szokások visszaszorítása érdekében tett intézkedések. Európai szinten is figyelemre méltó az a két törvényi rendelkezés, mely a templomok újjáépítésének kötelezettségéről rendelkezik.

A szabolcsi szent zsinaton elfogadott törvénykönyv fontos forrásértékkel bír, mivel a korabeli társasdalomról is sok mindent elárul. A rendelkezésekből, a tényállások szövegéből és a szankciók rendszeréből kirajzolódnak a 900-950 évvel ezelőtti Magyar Királyság mindennapjai. A közösségi viszonyok és a magánerkölcs szankcionált szabályai kapcsán elképzelhetjük milyen volt az akkori világ, a papok és a világiak élete, az ünnepek, a temetkezés, a jogi eljárások és az ítélkezés, vagy akár az adók fizetésének és beszedésének rendje. Fontos jogforrás a törvénykönyv azért is, mert belőle a kor sajátos büntetőjogi szankciórendszere is kiolvasható.

Magyarország kormánya 2022. július 27-én a 264/2022. Kormányrendelettel történelmi emlékhellyé nyilvánította Szabolcsot, a szent zsinat helyszínét. A nemzeti emlékhelyek történelmünk legfontosabb helyszínei, az emlékezet egyszerre szimbolikus és valóságos terei. Bár gyakran fontos építészeti alkotások, nem elsősorban műemléki szempontok alapján számítanak jelentősnek, hanem kiemelkedő történelmi szerepük miatt. A történelmi emlékhelyek az emlékezet olyan fontos helyszínei, amelyek nemzeti, felekezeti, regionális vagy kisebbségi szempontból kiemelkedőnek minősülnek. Bár gyakran fontos építészeti alkotások, nem elsősorban műemléki szempontok alapján számítanak jelentősnek, hanem kiemelkedő történelmi szerepük miatt. Lehetőséget nyújtanak arra, hogy a hozzájuk ellátogatók számára megtapasztalhatóvá tegyék a magyar történelem sorsfordító eseményeit, tragédiáit, dicső pillanatait. Közel húsz helyszín rendelkezik nemzeti emlékhely, hatvan helyszín pedig történelmi emlékhely ranggal, amelyeket a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság javaslata alapján az Országgyűlés törvénnyel ismert el. Szabolcs számára a történelmi emlékhely rangot elsősorban az adta, hogy a mai református templomhoz köthető a Magyar Királyság első fénykorának legkiemelkedőbb jogalkotási aktusa, itt született ugyanis a magyar államiság első évszázadának egyetlen - mondhatni társadalmi képviselettel, a szent zsinaton elfogadott törvénykönyve, Szent László III. törvénykönyve.