Szabolcsi református templom
Szabolcs község és környéke területén 1969-1977 között végzett régészeti feltárások célja az ispánsági
vár kutatása volt, de végül a település református templomát is bevonták a programba. Addig úgy vélték, hogy a református templom barokk stílusú. Ennek oka, hogy két alkalommal, a XIX. század közepén és a XX. század elején óriási átépítéseket végeztek a templomon. Először az 1841. évi, a Nyírséget sújtó földrengés miatt életveszélyessé vált épületet 1847-ben alakították át, amely lényegében megszüntette eredeti középkori jellegét. 1900-ban újabb átépítést végeztek rajta, melynek eredményeként teljesen más lett a templom megjelenése, annak középkori eredetére már szinte semmilyen jel nem utalt. 40 méter magas tornyot építettek, a szentély falán új bejáratot alakítottak ki, amely fölött körablakot vágtak, a templom déli oldalán most látható középkori ablakok helyén pedig új, nagyméretű ablakokat formáltak. A kutatást megelőzően a templom már nagyon rossz állapotban volt, melynek oka, hogy az 1944 őszén visszavonuló német hadsereg katonái a templomtornyot felrobbantották, amely a hajó nyugati falát magával húzta és a tetőzete is beomlott. Bár a nyugati fal hiányzó részeit a háború után visszaépítették, a templom ideiglenes horganylemez-fedést kapott, illetve a tokaji híd roncsaiból új, kis haranglábat építettek. Az épület állaga fokozatosan romlott, a gyülekezet kis létszáma miatt pedig szóba sem jöhetett a saját erőből történő helyreállítás.
1970-ban meginduló régészeti kutatások egyértelművé tették, hogy a templom középkori eredetű, igazolva egy 1357. évi birtokbecsű megállapítását a 6 kőoszlopos épületről. A kutatók abból a tényből kiindulva, hogy a Magyar Királyság vármegyéinek első egyházai a királyi vármegyék ispáni-esperesi székhelyein létesültek, az egykori Szabolcs vármegye központjában álló templomot joggal tekintették XI. századi eredetűnek, amelyet a régészeti kutatások meg is erősítettek. A korai építésre utal a félköríves szentély, amelyet diadalív választ el a négyzet alapú hajótól. Beszédes továbbá, hogy az épület falai nem téglából, hanem kőből épültek, amely jelzi a templom egykori jelentőségét, hiszen az Árpád-korban a templom a megyésispánnal egyenrangú esperes egyháza volt. Szabolcs egyházi központ jellege még Szent István korában alakult ki és a XII–XIII. század fordulóján szűnt meg esperesének Egerbe, a püspöki székhelyre költözésével. Az ezután történő nagyarányú várbirtok adományozások során Szabolcs is magánkézre került, ekkor vált a falu plébánia templomává.
A kutatások során az első igazi áttörést az jelentette, amikor a diadalív és a padsor közötti padlódeszka alatt nyitott kutatóárokban megtaláltak egy négyszögletes kőpillér alapját és lábazatát. A kutatások során, a későbbiekben további öt oszlop alapja is előkerült. Ennek jelentősége abban állt, hogy ez volt az első bizonyítéka annak, hogy a szabolcsi templom eredetileg egy három hajós, bazilikális elrendezésű templom volt, amely két mellékhajóból és középen kiemelkedő főhajóból állt. A templom bazilikálisi elrendezését az 1837-es nagy földrengés után tíz évre történt átalakítás során szüntették meg. Továbbá az ásatások során 1971-ben előkerültek az egykori középkori sekrestye falai is, amelyet minden bizonnyal szintén 1847-ben bontottak el. 1975 és 1980 között zajlottak le az Országos Műemléki Felügyelőség és a Tiszántúli Református Egyházkerület együttműködésében a templom helyreállítási munkálatai, amely során a templom elnyerte ma is látható formáját.
A XV. század első felében a szentélyt kifestették, azonban ezek a felképek elpusztultak az 1900-as nagy átépítés során. Az 1900-as átépítésre visszaemlékezők szerint a 12 apostolt ábrázolták a falképek. Éppen ezért 2007-ben falképfeltárásokat végeztek a szentélyben. A várakozásokkal ellentétben a felületeken már csak kevés falfestés kerülhet elő a XV. századból. Ugyanakkor napvilágot látott egy másik festett réteg, amelynek részletei a XV. századi festéstöredékek alatt húzódnak. Részletformái ugyan az idők során már nagyon megkoptak, mégis anyagszerkezeti összetétele miatt meglehetősen különlegesnek minősül, hiszen hasonló összetételű vakolattal Magyarországon nem sokszor találkozunk. Ilyen korú és típusú mész dús vakolattal csak Pécsett, a Cella Trichorában találkoztunk eddig. Ez a megállapítás utólagosan is megerősítette azt a vélekedést, hogy a szabolcsi református templom az Alföld viszonylatában építési idejét tekintve páratlan emlék.
